Koh Lanta

Kathmandu – Nanobuddha – Bangkok – Railey beach – Phi Phi - Koh Lanta

Miután a srácok kellemesen mulattak az első osztályon, nekem volt még egy napom Nepálban, és kellemeset túráztam a Nanobuddhához. Maga a sztupa nem nagy szám, de a túra jó volt, végig panoráma, háttérben havas csúcsok és körülöttem narancsligetek.

 Majd átrepültem Bangkokba, a gépből látszott több száz havas csúcs, majd később Banglades síksága és a rengeteg kígyózó folyó. No meg hát az Irrawady-delta, végig sütött a nap, és remek panorámában volt részem. Érdekes volt látni fentről ezt a nagy folyót, amint véget ér a tengerben. Bangkokban sok újdonság fogadott: új reptér, hozzá új sztráda, új buszállomás, ahová ingyen lehet bejutni a reptérről. Már a buszon összejött rengeteg náció, és elindultak a sztorik. Leszálltam a Khao San Roadon és nézegettem a jegyet Ko Phanganra, ugyanis itt beszéltük meg a találkát Lucassal és Tashival. Még jó, hogy nem vettem meg a jegyet, mert valaki hirtelen rám köszönt az utcán. Lucas volt. Nagyon meglepődtem. Pénzváltás, kaja, dumálgatás, és kiderült, hogy törölték a Full Moon Party-t a vihar miatt Ko Phangan. A találka Tashival, ezért Krabiban lesz. Lucas már megvette a buszjegyet, és annál a cégnél már nem volt hely. Ezért két külön busszal mentünk, és megbeszéltük a találkát a buszállomáson. Ha ott elkerülnénk egymást, akkor a 7eleven közértnél találkozunk. 17 óra buszozás után értem Krabiba (közben átszállás, de profin intézték). Vártam 1,5 órát az állomáson, de Lucas sehol. Helyi mikrobusszal irány a 7 eleven ő már ott várt 1,5 órája, mert az ő busza nem ment be az állomásra, hanem kitették egy utazási irodánál. A környék legszebb helye a Railey beach, ezért ezt céloztuk meg először, de mivel itt drága a szállás, átmentünk a szomszéd strandra. Itt is drágálltuk, de találtunk egy helyet, ahol a kertben van két sátor, és itt telepedtünk le. Ez a környék a sziklamászók paradicsoma. Fehér homok, kókuszpálmák és 100 méter magas mészkősziklák, amiket benőtt a burjánzó trópusi vegetáció. Railey beach-re elvileg csak apálykor lehet átmenni, de mi azért dagálykor és éjjel is megoldottunk. Találtunk egy strandot, ahol barlang is van, és lehet szikláról ugrani a vízbe. Épp kérdezte Lucas, vannak-e itt ugróhelyek, amikor megláttam a 6-7 méter magas sziklát, és már úsztunk is oda. Este megnéztük a netet, és Tashi, a dán srác írt, hogy most jön a Full Moon Party-ról, mert mégsem maradt el, és másnap délután itt lesz. Így is volt. 4 éjszakát töltöttünk itt, és életem egyik legszebb helyén is jártam. Láttuk a térképen, hogy két kilátó is van, az egyiket csak sziklamászók tudjak megnézni, és a másik is kicsit komplikált. Nincs kiírás, de észrevettük a lelógó kötelet, és ezt markolva másztunk felfelé. Jó tíz perc kemény mászás a köteleken, majd miután véget ért, az erdőben balra fordultunk, és pár perc múlva a kilátóban találtuk magunkat. A látvány leírhatatlan, jobbról-balról tenger, közte a bungalók, a háttérben pedig különféle méretű és alakú mészkősziklák.

Innen tovább túráztunk a lagúnához, de várni kellett, mert az út köteleken halad lefelé, függőleges sziklafalakon, és mások is voltak előttünk. A lagúna szinte teljesen kör alakú, és kb. 60 méter magas sziklafalak és barlangi üregek veszik körbe. Mindenfelé óriási pálmák és egyéb lapulevélnél jóval nagyobb méretű bokrok. Sokat nem tudtunk időzni, mert már kezdett sötétedni, aztán uzsgyi vissza.

Egyik nap befizettünk egy hajókirándulásra, négy sziget és jó pár megálló a búvárkodásra. Másnap reggel csak vártunk a kikötőben, és semmi nem történt. Mint kiderült, elfelejtettek szólni, hogy mi is befizettünk, de a pénzt visszaadták. Következő nap áthajóztunk Phi-Phi szigetre, ekkor a hajó motorja adta meg magát, de hamarosan jött értünk egy másik hajó, és a tömeg átszállt arra. Az árak nagyon felmentek, Phi-Phi-t tartják a legdrágább szigetnek. Szállást nem is találtunk másfél óra mászkálás után 700 bath (3000) Ft alatt. Így hát oda költöztünk be. A kaja viszont olcsóbb, mint Raleyn volt. A sziget teljesen másképp fest, mint a tsunami előtt. A falu néhány része teli van szeméttel, és mindenhol építkeznek, de szerencsére a természet maradt a régi. Következő nap befizettünk egy hajókirándulásra, és szerencsére már elindult. Egyik megálló a Maya Bay, ahol a Beach című filmet forgatták. Lucas itt snorkelezett (pipával és maszkkal búvárkodás) először. Meg is döbbent a látványtól, mintha 1 akváriumban úszkálnánk. Igaz, hogy kevés a korall, de rengeteg a színes hal, a fél méterestől a pár centisig, mindenféle méretű és színű akad. A víz kristálytiszta, és legalább 15 méterre ellátni. Több helyen is megálltunk és búvárkodtunk, majd ebéd egy lakatlan szigeten az utolsó öbölben. Kiderült, hogy az egyik hajó motorja bedöglött, ezért mi vontattuk be őket a kikötőbe. Phi-Phi nagyon pörög, teli van fiatalokkal, este rengeteg buli van, helyenként ingyen pia vagy kaja, hogy azzal csalogassak ide a népet. Tashi itt búcsúzott el tőlünk, mert ment vissza Bangkokba, és az ő 10 hónapos túrája, napok múlva véget ér.

Mi pedig átjöttünk Lanta szigetére. Jóval nagyobb, mint Phi-Phi, viszont alig vannak emberek, a partok jóformán üresek, és sokkal nyugisabb az egész hely. Itt már 200 bathért (1000 Ft) találtunk bungalót (hosszas alku után). Tegnap jöttünk, és az egyik étteremben megnéztem az új James Bond filmet. Hát őszintén, jobbat vártam.

Ma reggel kipróbáltuk a stoppolást, szinte az első vagy a második autó felvesz, döglés a platón, majd ahol meg akarunk állni, ott dübörgünk a kocsi oldalán, és kitesznek. Megnéztünk ma egy barlangot, ami az őserdő közepén van. Létrákon és hágcsókon haladva lehetett körbejárni, majd a patakot követve tértünk vissza a tengerpartra. Aztán persze fürdés. Lucas úgy jellemezte a helyet, mintha a Lost című filmben lennénk. Szép tengerpart, őserdő, barlang. Holnap bejárjuk a sziget többi részét.

Otthon milyen az idő?

Itt most félmeztelenül ülök, pedig megy mellettem a ventilátor, de még így is meleg van.